Vasárnap reggel lévén mikor felébredtem a párkányon csak úgy kopogott az eső, így megállapítottam, hogy jobb, ha még szundikálok egy kicsit és aztán indulok futni, hátha addigra eláll. Így is lett!
Kisétáltunk a szigetre, de mivel éppen akkor állt el az eső, így futók csak éppen lézengtek a szigeten. Bemelegítettünk, aztán hajrá! Az első km után megállapítottam, hogy sikerült rendesen túlöltöznöm és a széldzseki már igazán nem kellett volna, de mivel feltett szándékom volt, hogy megjavítom az egy hónappal ezelőtti időmet, így nem állhattam meg levenni. Ennek az lett az eredménye, hogy az utolsó km-eken már ömlött rólam a víz annyira melegem volt és a fejem a szokásosnál is jobban lángolt, és ez nagyon nem könnyítette meg a helyzetemet. Őszintén bevallom, bizony sokszor csak egy hajszál választott el attól, hogy megálljak, különben elájulok, de összeszorítottam a fogam és belehúztam, hogy minél hamarabb túlessek rajta és végre levegyem a dszekimet.
A lényeg a lényeg, hogy sikerült! Új sziget csúcsot futottam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése