Mert futni büszkeség, mert futni jó!

Beszélgettünk ma az egyik kolléganőmmel, akivel egyébként mindig sokat szoktunk beszélgetni az edzéseinkről és feltett ma nekem egy kérdést, amin őszintén szólva meglepődtem egy kicsit, de aztán gondolkodóba estem!

Amikor a szigeten (a Margit-szigeten) való futásról beszélgettünk, azt mondta, hogy ő is szívesen kipróbálná, de ő cikinek érezné. Mit?-kérdeztem. Hát, hogy ő még nem tud olyan jól futni, mit ott az emberek. 

Ezen őszintén szólva elmosolyodtam. 

Ezennel itt és most szeretném elmondani neki is (még egyszer) és mindenki másnak is, akinek amiatt vannak kétségei, hogy nem akar elkezdeni futni vagy csak emberek közé menni futni, mert ő még béna, lassan fut, nem bír túl sokat futni, piros lesz a feje és akkor, hogy néz ki és sorolhatnám még a közhelyeket. Azokat a közhelyeket, amik sokkal inkább kifogások arra, hogy felemeljük a fenekünket a kanapéról, felkeljünk egy órával korábban vagy munka után ne a tévé távirányítójáért nyúljunk, mikor hazaérünk, hanem a futócipőnkért, és kocogjunk egyet a szabadban.

Nem állítom azt, hogy az első pár alkalom mindenkinek jól fog esni, de éppen ezért kell a kezdő futóknak mindig rövid távval, pár perc futással kezdeniük, és kitartónak lenniük, hogy napról napra lássák a fejlődést, amikor már néhány perccel vagy néhány méterrel többet tudnak futni, mint ezlőző nap, vagy már nem kellett háromszor csak egyszer, vagy adja ég egyszer sem megállni. És akkor, amikor ötödszörre, hatodszorra, tizenötödszörre mennek le, már rutinná, megszokássá válik az egész és higgyétek el jönni fognak a sikerélmények, a jóleső érzés, hogy ma sem voltam lusta, sőt egy idő után már hiányozni fog a mozgás, ami után pedig mindig jön a szuper közérzet és ez mással nem pótolható, ezt az érzést, csak a sport tudja adni!

De térjünk vissza a szigeten való futásra és a kollegina kérdésére. Ha valaki kimegy a szigetre, azon kevés helyek egyikére, ahol Budapesten normális körülmények között lehet futni és eltölt egy kicsit hosszabb időt azzal, hogy megfigyeli a futókat, hogy arról már nem is beszéljek, ha mindezt futás/kocogás közben teszi, rá fog jönni, hogy futni márpedig nem szégyen! (Szégyellje magát az, aki a tévé előtt punnyad és chipset zabál és kifogásokat gyárt a lustasága palástolására, ahelyett, hogy mozogna, akár naponta vagy két naponta csak fél órát.)

Jó érzés látni, hogy az egészen pici gyerekektől kezdve, akik valószínűleg valamelyik sportegyesület lelkes tagjai, egészen a 60+-os korosztályig mindenki rója a km-eket, ki gyors gyaloglásban, ki lassan kocogva, ki könnyedén, ki gyorsan, ki rettenetes futótechnikával (de ez mit sem számít, a lényeg, hogy megy és csinálja), ki soványan, ki kevesebb vagy több plusz kilóval, de mennek és csinálják. Csinálják azért, hogy egészségesek legyenek, hogy kieresszék a mindennapi felgyülemlett stresszt, hogy lefogyjanak vagy bármi másért, nem ez a lényeg. De mennek, csinálják, küzdenek és nem adják fel!

Mert futni jó!!! :)

ford. - A legnehezebb rész, hogy kisétálsz az ajtón.