Insanity, magánélet kímélő módban

... avagy meg kell találni az egyensúlyt!

Nagy volt a lendület, sok volt a lemondás, edzés ha jól esett, ha nem. De egy biztos, hogy az edzés végére a sok izzadtság csepp mellé egy nagy mosoly, elégedettség és az igen, ma is megcsináltam érzés kivétel nélkül mindig társult!

Félreértés ne essék, imádom az Insanity-t, de úgy döntöttem, hogy visszaveszek a lendületből egy kicsit, mert elég kicsi a valószínűsége annak, hogy 60 napon keresztül a vasárnapok kivételével egyik nap se legyen programom munka után. Eddig vagy igyekeztem nem programokat szervezni és sok mindent feláldozni a mindennapos edzés oltárán, vagy későn este mikor hazaértem még leálltam edzeni, ahelyett, hogy az ágyam felé vettem volna az irányt és bevallom ez általában nem esett jól. Pont ezért nem szeretném azt, hogy a sport csak egy szükséges rossz legyen az életemben, hanem élvezni szeretném, örülni annak, hogy bizonyos estéken magammal, az egészségemmel és nem utolsó sorban a lelkemmel foglalkozhassak, mert nekem bizony a sport bizony jót tesz a lelkemnek. Feltölt, örömöt okoz, kikapcsol!

Nem fogom tehát 60 nap alatt befejezni a programot, de végig fogom csinálni, edzek minden nap, amikor munka után nincs más dolgom és hazafelé vehetem az irányt!

Insanity - 16. nap

A tegnapi edzés során jöttem rá, hogy mennyire hiányzott és mennyire hasznos volt a vasárnapi pihenés és, hogy hétfőn csak a fit testet kellett megcsinálnom. 

Tegnap I. is mellém szegődött edzőtársnak, bár korábban is csinálta velem a csütörtöki edzéseket vagy néha miután én befejeztem, megcsinálta ő is ugyanazt a programot, de ilyen ugrálós részt még nem csináltunk együtt. Jó érzés volt, hogy nem kellett egyedül csinálnom és voltak pillanatok, amikor bizony erőt adott és motivált, hogy tovább csináljam, mert tudtam, h ott áll mögöttem, nem hagyhatom abba. 

Tegnap volt először az, amikor bizony szemmel látható fejlődést mutattam néhány gyakorlatnál. Egészen konkrétan ezeknél:

• nyújtásnál, már meg tudom tartani magam végig (30-40mp-ig) előrenyújtott kézzel vagy már nem kell a csípő nyújtásánál a lent lévő kezemmel a lábfejemen támaszkodnom, hanem végig a földön tudom tartani a tenyerem:

• a power squats-nál sokkal méllyebre tudok guggolni, ebből kifolyólag viszont sokkal jobban el is fárad a combom):

Tegnap egy kicsit bevadultam. Napok óta gondolkodom azon, hogy ok, hogy rengetek kardió edzést csinálok, de jól esne bizony egy kis erősítés is. Az Insanity után vártam egy 10 percet, ennyi idő alatt teljesen normalizálódik a pulzusom és tök jól érzem magam. Ezen felbuzdulva kerestem néhány gyakorlatot Shaun-T 5 perces erősítő edzéseiből és elővettem néhány klasszikus lábsúlyos popsi és csípő edzést (utóbbi képillusztrációi Péntek Enikő edzésvideóiból). Nem sok az egész, de pont elég 40 perc kemény kardió edzés után.

• 3x30mp tricepsz 
  

 

• 3x30mp kar, váll, hát 
  

 

• 2x30mp has 
  

 

• 2x30mp popsi/láb 
  

 

• 1x30mp csípő/láb
  

Insanity - 2. Fit test

Beszéljenek inkább a számok:

Megszenvedtem, megküzdöttem és az utolsó leheletet is kihajtottam magamból, de megérte! Mindegyik gyakorlaton javítottam, némelyiken nem is keveset, az utolsó feladaton majdnem 60%-ot, pedig ott már nagyon fáradt voltam. 

A taktikám az volt, hogy addig megállás nélkül csinálom, amíg el nem érem az első teszt eredményét, aztán pár pillanat pihenő, ha kell és aztán ami még a csövön kifér. 

Nagyon örülök az eredménynek, őszintén szólva nem számítottam ennyi fejlődésre, de ez még inkább motivál és erőt ad, hogy nekikezdjek ma is az edzésnek és ha lehet olyat, akkor még keményebben edzek, mert igenis van eredménye! Ezzel egy időben azonban kicsit félek is, hogy hogyan fogok ezeken még javítani a következő tesztre, mert most úgy érzem, hogy ennyi volt a max. Remélem erősödök még és menni fog! Szurkoljatok!

Insanity - 6-8. nap

Egyelőre még nem igazán mondhatnám, hogy sokkal könnyebben mennek a feladatok. Van amit szebben, gyorsabban, könnyebben vagy helyesebben végzek már egy picivel, de még nagyon sokat kell fejlődnöm (még mindig gyakran elég viccesnek és sutának érzem magam a legtöbb gyakorlatnál). 

Amiatt, hogy nagyon sok gyakorlat ugrálással jár, az már nyilvánvalóvá vált, hogy ezt a féle edzést nem igazán lehet reggel végezni, mert hát melyik szomszéd díjazná ugyan, ha reggel fél 6-kor az én dübögésemre ébredne. Így aztán munka után mikor hazaérek, rögtön edzős ruhát húzok, mert tudom, hogy ha leülnék vagy bármi másba belefognék, akkor abból utána nem, vagy csak nagy nyűglődések árán lenne edzés. 

Hazudnék ha azt mondanám, hogy minden edzésnek örömmel és lelkesedéssel vágok neki, és már

alig várom, hogy elindítsam a dvd-t, hogy aztán a saját izzadságomban fürödve, levegő és víz után kapkodva, a fáradtságtól remegő kezekkel és lábakkal ugráljak a szőnyegen. De egy dolog viszont biztos! Minden egyes alkalommal, amikor az edzés végén a a szőnyegen fekve pihegek, olyan boldogság és elégedettség van rajtam, ami minden szenvedésért kárpótol és tudom, hogy újra és újra át akarom élni. Nehéz ezt az érzést igazán jól szavakba önteni. Ezt csak az tudja igazán, aki valaha életében vett már rész igazán kemény edzésen, és ezt önszántából tette, legyen az bármilyen sport, majd utána a zuhany alatt álldogálva, hazafelé sétálva vagy csak a szőnyegen pihegve nyújtás közben átélte már ezt az eufórikus érzést, aminek, akármilyen fáradt is vagy abban a percben, tudod, hogy újra részese akarsz lenni, egyszer, kétszer, és még százszor.

Azt is el kell mondanom, hogy egy kis malőr csúszott az eddig olajozottan működő gépezetbe, ugyanis kedden moziban voltunk. Ennek eredménye képen este fél 11-re értünk haza, amikor szintén a jó szomszédság megőrzése érdekében már nem kezdem el edzeni, ezért most 1 napos csúszásban vagyok az edzésekkel, mert nem akartam kihagyni egyetlen programot sem, így szerdán csináltam a keddit, ma pedig a szerdait fogom. Azt még, hogy hogyan és mikor fogom pótolni az edzést, azt nem tudom, de meg fogom találni a módját, mert ez most még nagyon bántja a lelkiismeretemet.

Insanity - 5-6. nap

Pénteken vidékre utaztunk a párom szüleihez. Ilyenkor mindig esti program, hogy átmegyünk megnézni a keresztfiunkat. Mindenre van idő csak akarni kell alapon én röviddel a megérkezésünk után elvonultam és szorgalmasan megcsináltam az aznapi penzumot, ami ismét nem kevés izzadságcseppet csalt az arcomra. Utána viszont iszonyú jó érzés volt, hogy eszem ágában nem volt kifogásokat keresni, és nem azon sajnálkoztam, h jaj szegény én, nem fogok tudni edzeni, mert nem lesz időm a túl sok program miatt, hanem tudtam, hogy csinálnom kell rá időt és kész, nincs mese.

A szombati nap nem kevésbé volt eseménytelen, de ismét találtam rá időt két rokonlátogatás között. A szombati edzés viszont csalóka volt, mert a szokásos 40 perc helyett csak 15 perc volt. 5 perc ugra-bugra az elején, majd 10 perc hasizomerősítés. 2 féle feladat különböző variációkban, kínzás a javából! :)

Ma furcsa, hogy nem kell edzeni. Hiányzik is, de azért a pihenés is jól esik, kell a regenerálódás.

Szombaton délután, amikor kihúztam az aznapit edzéstervet, bizony büszkeséggel töltött el a dolog, hogy a héten már 6 edzésen túl voltam.

Insanity - 3.nap

Örültem, hogy végre jön egy nem ugrálós nap. Simán menni fog ez nekem gondoltam magamban kicsit nagy mellénnyel, már így utólag visszagondolva.

Az egész edzés erősítésről és nyújtásról szólt, ami csak annyira volt kemény, hogy a kitörések után mikor felálltam, összehúzta a görcs a fenekem. A mélyizmoknak, a comb és farizmoknak totális KO, még órák múlva is remegett a lábam.

Ma beszéljenek inkább a képek helyettem (a teljesség igénye nélkül):

egyik láb térde enyhén a föld felett, másik lábbal apró nyújtott lábemelések

16 guggolás, megtart kb 1percig, 16 rugózás

megtart, tart, tart...

nyújtott derékkal előredől és megtart

16 kitörés, megtart kb 1 percig, 16 rugózás

mérlegállás, megtart

Insanity - 2.nap

Reggel mikor csörgött az óra 5.40-kor, ritka alkalmak egyike volt, hogy I. még édesen szuszogott és nem ébredt fel a csörgésre, így az ágy szélén ülve azon gondolkodtam, hogy miért ne tegyem át az edzést délutánra, hisz semmi különösebb dolgom nincs munka után, őt is hagyom aludni és én sem fakadok sírva, ha alhatok még egy órát, így visszafeküdtem hát  még egy kicsit.

Délután aztán mikor hazaértem, lementettem a fényképező memóriakártyájáról a képeket, hogy legyen elég hely a kis videóknak. Úgy döntöttem ugyanis, hogy dokumentálni fogom képekkel és videókkal az edzéseket és a változást, a végén pedig én is készítek egy videót a 60 napról. Engem is motivált mások videója, hátha másokat is motivál majd az én videóm.

A bemelegítés után mondtam I.-nek, hogy nekem akkor itt most ennyi elég is lesz, aztán kinevettem magam és már kezdődött is a munka, mert a bemelegítés gyakorlatilag összefolyik az első gyakorlatsorral az edzés során. Az első 21 perc úgy telt el, mintha még csak 5perce tornáznék, de a nyújtásnál megnéztem a képernyő alsó sarkában lévő órát és a fele már le is ment az edzésnek, ami jó kis lökést adott a második részhez. 

Az Insanity bemutató videóján mindig egy kicsit túlzásnak tartottam azt az indokolatlan mennyiségű izzadságot ami az ott edzőkről folyik. Ez azonban mind megcáfolásra került, amikor a nyújtáskor előre kellett hajolni, hogy a combot lenyújtsuk és az én homlokomról több izzadságcsepp is a szőnyegre hullott, majd amikor felegyenesedtem, a sós lé a szemembe is belefolyt. Mégis boldog voltam ettől, mert tudtam, hogy keményen megdolgoztam azokért az izzadságcseppekért és azok visznek majd előre a célom felé. (a képen nem én vagyok!)

Az edzés első fele megint inkább ugrálós volt, a másik fele pedig ugrálós és erősítés vegyesen. Korábban sosem jutott volna például eszembe, lábujjhegyen állva, előredőlve befelé fordított tenyerekkel vagy guggolva fekvőtámaszt nyomni, de hát fő a változatosság!

Egyébként a tegnapi edzés során sokkal jobban tudtam ár követni a feladatokat és csak a végén 2x pár másodperces pihenőre álltam meg, amikor amikor a fekvőtámasz jobbra lép kézzel lábbal, fekvőtámasz balra kézzel lábbal után fekvőtámasz pózban kellett helymászós térdhúzásokat csinálni.  Itt bizony kétszer is térdre rogytam.

Ezek után a 8 mély rugózás 8 fekvőtámasz ismétlésekből már csak 5-6 guggolás 3 fekvőtámasz lett, mert nem tudtam őket követni, de a végén akkor is büszke voltam magamra, hogy megint megcsináltam, megint egy nappal közelebb vagyok a célomhoz.

Insanity - 1.nap

Tegnap este időben lefeküdtem, hogy a legkisebb esélyt se adjam meg annak, hogy reggel túl álmos legyek ahhoz, hogy felkeljek és elkezdjem életem eddigi talán legnagyobb kihívását, legalább is, ami a sportot illeti. 5.40-kor, amikor ébresztett a telefonom, már félig ébren voltam. Gyorsan kipattantam az ágyból, felvettem az edzős ruhám, de amikor kimentem a konyhába, hogy megcsináljam az innivalót az edzéshez, azon gondolkodtam, hogy miért is csinálom én ezt, kell ez nekem? 

Aztán anélkül, hogy megválaszoltam volna és esetleg kifogásokat kerestem volna, elhessegettem a kisördögöt, aki megpróbált lebeszélni a reggel 3/4 6-os izzasztó ugra-bugráról. Ezáltal meg is volt az első sikerélményem! :)

Bemelegítettem és már indulhatott is a megmérettetés.

Az edzés első 2/3 része leginkább ugrálós feladatokból áll, sunyi módon a kart és a hasat is bevonva. Engem is meglepett, hogy a feladatok 80%-át végigcsináltam, csak néhányszor és rövid időre kellett megállnom. Azt azért be kell vallanom, hogy nem tudtam olyan sebességgel csinálni, mint ők videón, de becsülettel a saját tempómban, kihoztam a maximumot magamból. Jól esett közben a nyújtás a blokkok között, de ekkor tudatosodott bennem igazán, hogy mennyire gyenge is a hátam és nyújtott karral előrehajolni és megtartani magad 90fokban előredőlve 10-15másodpercig, bizony embert próbáló feladat, legalább is nekem most még az!

Aztán jött a 3. harmad, teli olyan feladatokkal, ahol ez az alapállás:

 

Innen aztán jöhet a fekvőtámasz, a jobbra-balra tenyér mellé ugrás, a guggolásba ugrás, a "hegymászás". Ezek után a "síugrás" már könnyed kis mókának tűnt.

Őszintén bevallom, hogy az utolsó harmad gyakorlatait kb. 50%-ban tudtam teljesíteni, sem tempóban, sem mennyiségben nem bírtam őket követni, de így is bizton állíthatom, hogy kihoztam magamból a maximumot. A végén már minden porcikám sajgott, szakadt rólam a víz, de valami mégis hajtott. Hajtott, hogy ne álljak meg, hogy csináljam tovább, van ott még erő néhány ugrásra, meg kell próbálnom, csak egyet, aztán még egyet és aztán néha bizony térdre rogytam, de mindig felálltam és mentem tovább. És megcsináltam! Becsülettel végigküzdöttem, mert lássuk be ez küzdelem volt a javából. 

Láttam és már tudom, hogy nagyon sokat kell még fejlődnöm, de készen állok, elszánt vagyok és tudom, hogy semmi nem tántoríthat el a célomtól, hogy végigcsináljam a 60 napos őrületet. :)

A mai nap mottója és tanulsága:

(Akik eseteg nem értenék egy kis szabad fordítás : "Lehet, hogy nem én vagyok a legerősebb, de süllyedjek el, ha nem próbálom kihozni magamból a maximumot!"

Az edzés óta eltelt már egy fél nap, de az izomláz nem várt 1-2 napot, ahogy szokott, itt van velem. Itt van velem mióta befejeztem az edzést, de nem baj, mert mégis örömmel tölt el! Jól esik a tudat, hogy legyőztem saját magam, a fizkai és szellemi korlátaimat és nem adom fel az első nehézség után!

Megnéztem azóta pár motivációs videót is, na nem mintha nem lenne elég motivációm, de ezek még inkább segítenek tovább menni és küzdeni!

Csak egy példa, de hátha valaki mást is motivál:

https://www.youtube.com/watch?v=OJzmb1KLWu0

Insanity - fit test

A mai nap mérlegeléssel, méricskéléssel és fotózkodással kezdődött. A fit teszt előtt le kell mérned, hogy hány kiló vagy, mennyi a comb, has, csípő és kar térfogatod. Csináltunk előtte képet is, hogy lássam majd, hogy hogyan és mennyit alakulok át.

A teszt így néz ki:

2 hetente hétfőn kell megcsinálnom a tesztet, hogy lássam, hogy hogyan fejlődöm. 

Így utólag be kell vallanom, hogy egy kicsit indokolatlanul féltem a teszttől, ami nem azt jelenti, hogy nem volt kemény, de azért ki lehetett bírni. 

Íme az első teszt eredményei, minden gyakorlatot 1 percig kell csinálni és utána 30mp pihenő:

INSANITY - valami őrültségre készülök

Be kell ismernem, hogy mostanában elég nehezen veszem rá magam a mozgásra. Ez több szempontból sem jó. Egyrészt azért, mert inzulinrezisztencia mellett nem engedhetem meg magamnak, hogy legalább 3-4x egy héten ne sportoljak alkalmanként legalább 40percet, másrészt pedig az orvos közölte, hogy a testtömeg indexem a normál tartomány felső határát súrolja és ez nagyon rosszul esett. Azt hiszem, ez a pofon kellett mégis ahhoz, hogy elkezdjem az edzéseket komolyan venni.

Régen is szemeztem már ezzel az edzésprogrammal, de akkor elmebetegségnek tartottam (na jó most is annak tartom) és más mozgásforma után néztem. Azóta is keresem azt a sportot, ami akkora örömet nyújt mint a futás nyújtott. Valami kihívást kerestem, olyat amiben egyértelműen láthatom majd a fejlődésem eredményeit és kihívást jelent, ahol a saját határaimat és teljesítőképességem határait feszegethetem. Egy hét gondolkodás után úgy döntöttem, hogy belevágok, lesz ami lesz. Ha annyian előttem már megcsinálták én is képes vagyok rá!

Hogy egy kicsit világosabb legyen, hogy miről is beszélek, amikor azt mondom őrültségre készülök itt egy kisvideó a link alatt (sajnos csak angolul van, de szerintem a képek is magukért beszélnek):

https://www.youtube.com/watch?v=7NEjf2unZSE

A 60 napos edzésprogram egy Fit Testtel (állapotfelmérés) kezdődik, amit két hetente kell majd újra megcsinálni, hogy lássam a fejlődést. Hetente 6 edzés, vasárnap pihenőnap.

Egyenlőre még félek, hogy hogyan fogom bírni, főleg a bal térdem, de emellett nagyon elszánt is vagyok és várom már a kihívást. 

Sokat olvastam az edzésről, és még annál is több videót megnéztem döbbenetes átalakulásokról, akaraterőről, küzdelemről és sikerekről. Többek között ez is motivált annyira. Meg akarom mutatni, hogy én is képes vagyok rá! Le akarom győzni a félelmeimet, le akarom dönteni a saját korlátaimat!

Egy kis motiváció:

 https://www.youtube.com/watch?v=PlUCRn_fpmo

Szurkoljatok!