A mai futás előtt is izgatott voltam, hogy vajon a második 2 km-re előírt 200m élénk, 200m könnyű futást, hogyan fogom bírni. Találtam az út mellett egy jó kis utat, amiket bokrok és fák takarnak el két oldalról és lemértem GPS-sel, hogy kb mettől meddig tart a 200m.
Péntek Enikő intervallum edzéseiből tudom, hogy az ilyen edzések bár könnyűnek tűnhetnek első hallásra, mert hát ki nem bírna lefutni 200m-t, még akkor is, ha előtte kocogott 2km-t. Nekem sem az első három 200m-rel volt a bajom, hanem az utolsókkal.
Mindegyik élénk 200m-t szívvel-lélekkel és teljes erőbedobással csináltam, de a végén már azt éreztem, mint ha a combjaim helyén két nagy fatönk lenne és azokkal futnék. Láttam magam kívülről, ahogy a comb tövemtől a térdemig egy vastag fadarab van és hiába próbálok én szépen és gyorsan futni, azokkal bizony nem lehet. Nem lehettem egy szép látvány, de próbáltam csőlátásban csak előre a 200m-es táv végét figyelni, mert nem akartam az éppen arra sétáló emberek szánakozó tekintetével találkozni, hogy szegény, mit erőlködik, hát nem látja, hogy nem megy ez neki.
A lényeg a lényeg, hogy megcsináltam, nem lazsáltam és ami a legmeglepőbb volt számomra, a harmadik 2 km-t sokkal gyorsabban teljesítettem mint az első 2km-t. Bizony van még hová fejlődnöm, de nem adom fel és küzdök tovább, tudom, hogy sikerülni fog, mind gyorsabbnak lenni, mind pedig a kitűzött távot teljesíteni!
Futás után végre volt még bennem annyi erő, hogy tudtam még egy 20 percet erősíteni. Egy kkis felülés, fekvőtámasz, comb és popsierősítés lábsúllyal. Szuper volt! Örültem, hogy végre már nem csak a futásra van erőm, mert ahogy az ma is kiderült a sprinteknél, bizony egy kis izmot még feltétlenül magamra kell szednem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése