Pénteken vidékre utaztunk a párom szüleihez. Ilyenkor mindig esti program, hogy átmegyünk megnézni a keresztfiunkat. Mindenre van idő csak akarni kell alapon én röviddel a megérkezésünk után elvonultam és szorgalmasan megcsináltam az aznapi penzumot, ami ismét nem kevés izzadságcseppet csalt az arcomra. Utána viszont iszonyú jó érzés volt, hogy eszem ágában nem volt kifogásokat keresni, és nem azon sajnálkoztam, h jaj szegény én, nem fogok tudni edzeni, mert nem lesz időm a túl sok program miatt, hanem tudtam, hogy csinálnom kell rá időt és kész, nincs mese.
A szombati nap nem kevésbé volt eseménytelen, de ismét találtam rá időt két rokonlátogatás között. A szombati edzés viszont csalóka volt, mert a szokásos 40 perc helyett csak 15 perc volt. 5 perc ugra-bugra az elején, majd 10 perc hasizomerősítés. 2 féle feladat különböző variációkban, kínzás a javából! :)
Ma furcsa, hogy nem kell edzeni. Hiányzik is, de azért a pihenés is jól esik, kell a regenerálódás.
Szombaton délután, amikor kihúztam az aznapit edzéstervet, bizony büszkeséggel töltött el a dolog, hogy a héten már 6 edzésen túl voltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése