Nem tudom miért, de nehezen megy a sport. Annyi időmet elvesz az új életmód tanulmányozása, az ételek méricskélése, a CH és kcal számolgatás. Már péntek délután volt és én a héten még csak egyszer voltam futni. Tudtam, hogy nem helyes, de valahogy nem bírtam magam rávenni.
Vacsorára isteni vékony tésztás pizzát csináltam és közben végig az járt az eszemben, hogy nem lehetek ennyire lusta, csak a kifogásokat keresek, amik bizony nem fognak segíteni abban, hogy javuljanak az inzulin eredményeim. Ha már ennyire komolyan veszem a kaját, nem lehet ennyi edzést elcsalni. Mardosott a lelkiismeret furdalás.
Így történt az, hogy beraktam a pizzát sülni, gyorsan átöltöztem és este 8 után bizony felhúztam a futócipőt, futottam és erősítettem egy kicsit.
Erősítés:
- 2x20 kitörés lépésben
- 2x20 hasizom
Tudom nem túl sok, de a mondás kicsit átírva rám: "Kis lépés az emberiségnek, de annál nagyobb nekem! :)
Őszintén szólva bizony nem kicsit motivált, hogy mire gyorsan végzek az edzéssel, addigra a pizza is megsül.
A csalódás akkor ért, amikor leültem vacsorázni és közben elkezdtem kiszámolni, hogy mennyit is ehetek a pizzából, hogy ne lépjen túl a vacsorára előírt 30g szénhidrátot. Mivel a vacsora is kitolódott és edzés után még inkább éhes voltam, majdnem elsírtam magam, amikor egy negyed pizza után rá kellett jönnöm, hogy ezzel bizony ki is merítettem a keretemet. Ittam hát egy nagy pohár vizet és sajnáltam magam még pár percet, hogy ez most mennyire rossz nekem. Ebből is látszik, hogy korábban mennyivel többet ettem, amire már nem lett volna szüksége a szervezetemnek. De sebaj, most mindent a cél érdekében!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése