Gyönyörű idő volt egész nap, száz ágra sütött a nap, ami egyrészt szuper, másrészt viszont nem segítette a futást. Sokkal jobban izgultam most, mint az előző versenyen, de ez inkább a lábamnak tudható be, aggódtam, hogy hogy fogom majd bírni. Nem akartam csalódást okozni sem a csapattagoknak, sem pedig saját magamnak, azzal, hogy nem tudom befejezni a versenyt.
Rögtön az elején találtam egy nőt, aki néhány méterrel előttem futott, nagyjából az én tempómban illetve annál egy picit talán gyorsabban. Elhatároztam, hogy ő lesz az én húzóerőm a versenyen, tőle nem szabad nagyon leszakadnom, mert ha tartom a tempóját, akkor egész jó idővel érhetek célba. A 3. km-ig sikerült is vele együtt haladnom, de a 3. km-nél lévő frissítő pontnál elvesztettem, mert én megálltam illetve lelassítottam, hogy igyak egy kis vizet, mert őrületesen meleg volt és nagyon ki volt száradva a szám. Ez adott egy kis erőt a következő km-re, de az 5. km nagyon lassan telt. Itt is volt egy frissítő pont, ahol szintén innom kellet, tudtam, hogy ez majd segít, legalább is egy rövid időre biztosan. A 6. km viszonylag gyorsan elment, de az utolsón, már olyan érzésem volt, mintha ólomlábakon futnék. Mikor megláttam a váltótársamat a célban, óriási megkönnyebbülés volt. Nagyon ki voltam merülve és a lábam sem bírta volna már sokáig.
Ahhoz képest, hogy egy hete sokkal zordabb körülmények között futottam le 10km-t Mádon, úgy éreztem az gyaloggalopp volt ehhez képest.
De így utólag már mit sem számít az a sok holtpont, amin át kellett lépnem. Boldog vagyok, mert küzdöttem, olykor összeszorított foggal, megcsináltam és ezt a boldog és elégedett érzést senki nem veheti el tőlem! Örülök annak is, hogy egy ilyen szuper csapatban futhattam és ezúton is köszönöm a fiúknak, hogy vállalták velem a megmérettetést, óriási teljesítmény nyújtottak!
818-ból 328-ikok lettünk:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése