Ma kárpótlást kaptam a tegnapi nem túl jóleső futásért és lépcsőzésért, hiába majdnem kétszer akkora volt a táv, aminek egy része még lendületes futás is volt.
Dacára annak, hogy végig esett az eső, egy szuper futáson vagyok túl ma reggel. Az első két-háromszáz méteren sem fájt semmim, ahogy ez azért általában lenni szokott. Élveztem minden percét és végre azt éreztem, hogy nem csak vánszorgok (még ha nem is így van), hanem én is tudok úgy futni mint a nagyok, én is tudok olyan lendületesen, "pattogósan" futni. Tök jó érzés volt!
A 6. km kivételével ma végre elértem azt, amit már régen próbálok (a 7:01 szinte már 7 alatt van:) ), végig 7:00min/km alatt tudtam tartani az időmet. Az ilyen mindig erőt ad és bőven kárpótol a nem jóleső futások miatt. Azok elmúlnak, elfelejtődnek, az ilyenek viszont visznek előre!
Ma nagyon formában érzem magam, úgyhogy elkezdtem tervezni a hétvégi futásaimat, és egy őrült dolog ütött szöget a fejembe. Hétvégén 4km+lépcsőzés és 10km lenne az adag. Mivel vidéken leszünk a szüleimnél, ahol még csak a környéken sincs egy árva lépcső sem, amin edzeni lehetne, így arra gondoltam, hogy a 10km lefutását a mádi szőlős hegyeken tudom le. Szombaton mivel a húgomék szőlőjében töltjük a napot, arra a nem éppen épeszű dologra gondoltam, hogy mi lenne, ha lépcső hiányában a szőlős hegyeken futnék. Egyelőre még barátkozom a gondolattal, aztán majd meglátjuk mennyire vagyok bátor és bevállalós.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése