2014. április 27., vasárnap

Szerelem a konyhában, avagy azért csak a házi koszt az igazi!



Sajnos egyre inkább azt látom magam körül, hogy ebben a mai rohanó világban bizony egyre kevesebben főznek magunknak az emberek és egyre kevesebb igény van a házi kosztra. Illetve igény az még csak-csak lenne, de a kifogások és a lustaság bizony gyakran felül kerekednek, ha főzésről van szó. Mindenki a gyorséttermekbe jár, irodaházak menzáin eszik vagy az internetről rendeli az ebédet, vacsorát, hogy a reggeliről illetve annak hiányáról már ne is beszéljek. Én is kipróbáltam ezeket, miután vidékről felkerültem a nagyvárosba sok évvel ezelőtt, de hamar kiderült, hogy nem igazán felelnek meg az én ízlésvilágomnak és anyagilag sem túl kifizetődő, főleg, ha az ember nem csak magára főz, hanem a párjára is. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy egyszer-egyszer én is nem csábulok el, de azért ez az esetek nagyon kevés százalékában fordul elő.

Én is dolgozó nő vagyok, akinek a munka mellett ugyan úgy jut ideje a hobbijaira, családjára, barátaira és a ház körüli teendőkre. Minden csak szervezés és akarat kérdése (vagy legalább is a legtöbb esetben)!


A konyhában való sürgést-forgást nem mostanában kezdtem, de most jutottam el arra az elhatározásra látva a már fent leírtakat, lehet, hogy érdemes lenne a tapasztalataimat, sikereimet, élményeimet megosztani másokkal is és segíteni azoknak a házi asszonyokban akikben van némi hajlandóság, de  kivitelezésben jól jönne némi útmutató. Hátha tudok esetleg segíteni kezdő háziasszonyoknak is, akik még csak most barátkoznak a sütés-főzés világával. 

Ha már gyakorlott házi asszzony vagy, de esetleg kifogytál az ötletekből, más, esetleg új ízekre vágysz, nézz körül hátha tudok neked is újat mutatni.

Igyekszem megosztani a diétás/fogyókúrás receptjeimet, ötleteimet, hiszen nő létemre természetesen én sem voltam, vagyok mindig megelégedve magammal. 

Babavárásra készülvén derült ki, hogy inzulinrezisztenciám és pajzsmirigy alulműködésem is van, ami még inkább rákényszerített arra, hogy odafigyeljek arra, hogy mikor, mit és mennyit eszem.

Én magam vidéki lányként felnőve, szerencsére kaptam olyan alapokat a konyhában, amit később nagyon jól tudtam használni, továbbfejleszteni. 

Így lettem hát egy kis szárnyait próbálgató konyhatündér, aki az évek folyamán megtanult változatosan és lehetőség szerint egészségesen főzni, kenyeret, sütiket, tortákat sütni.
Ezt a tudást és ezeket az élményeket szeretném átadni nektek, hogy ti is megtaláljátok azt a "szerelmet" a konyhában, amit én érzek egy-egy sikeres étel elkészítése után.

Nincsenek megjegyzések: